Jn 9; 24-34
A szombaton meggyógyított ember, rövid időn belül odakerült, ahonnét „jött”, az akkori jeruzsálemi élet peremére. Bűnben fogant, született, élt a jézusi csodás gyógyulás pillanatáig és a názáreti melletti „hitvallása”: „Ha Ő nem volna Istentől, semmit sem tudott volna tenni.” Izráel Istene, maga a szentség és a tisztaság (ami bálványimádás-és áldozatnélküliséget jelent első sorban) s mindenféle betegség az emberi tisztátalanság, vétek következménye. Nem lehet vita, kivétel; tiszta a tisztához, bűnös a bűnöshöz tartozik. Jézusban az Atya, a korabeli szuperhívő felfogással ellentétben, kegyelemmel, szeretettel fordul a vélt vagy valós célt tévesztett, öncélúvá vált, kiüresedett, megnyomorított, hátrányos helyzetben lévő vagy abba keveredett emberhez. Hozzám és hozzád is.
