Jn 7; 37-39
Az ún. neoprotestáns felekezetekben hangsúlyos a „Lélek-keresztség”, a Szentlélek „vétele”, melynek pontosan leírt, elvárt jelei vannak/lehetnek. Szerintem, ezekben ismét és újra, rejtetten, ahogy a korábbi századok, puritán és pietista mozgalmaiban az egyéni kegyesség, a személyes hit „megbizonyítása”, végső soron, önmagunk állunk. Én, az én hitem, hit-gyümölcseim….Az egyházi vagy bármilyen közösségekért, személyekért végzett cselekvő szeretet nem a Lélek munkája bennünk, általunk? Enyhíteni lelki-testi-anyagi terhek hordozását, időt, alkalmat, erőt, fizikai, anyagi hiányt, ha nem is oly látványos és feltűnő, mint pld. az ún nyelveken szólás-imádkozás, de épp úgy a Lélek megnyilvánulásai. Ma hol, hogyan, kinek, kivel gyakoroljuk a Lélek indíttatására, a cselekvő szeretetet?
