“…félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek…”

Fil 2; 12-18

Nem mond ellent a kettő egymásnak? Vagy Isten munkál mindent, vagy magam viszem véghez üdvösségemet, mely az én tettem. Pál a két igazságot egymással összekapcsolja: a mi félelemmel és rettegéssel végzett munkánknak Isten munkájában van az alapja. Mivel Isten viszi véghez az akarást és a kivitelezést bennünk, azért vigyük véghez (megvalósít, termel, eredményez, végrehajt) a mi üdvösségünket. Isten elhatározta a mi szabadításunkat, akarja és szüntelenül cselekszi (működik, létrehoz, végrehajt, befolyásol, hat) és bennünk élő akaratot formál. Ebben a tekintetben is, Jézus a példa: a Fiú mindenét, amije volt, az Atyától vette, mint az Atya kegyelmének és szeretetének ajándékát, azonban nem lett tétlen, hanem a szolgálatnak és engedelmességnek az útját járta. Mi, ma, hogyan, miként gyakoroljuk ezt?

Téma szerint