“…ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.”

Lk 19; 28-40

Lázadás, felkelés, szabadságharc vagy Isten országa meghírdetése, vagyis minden ember életének, minden pillanata az atyai akaratnak, parancsolatnak, teremtési rendjének alárendelése. Nincs mitől félni, vagy mégis nagyon is van mitől félni, attól, hogy nem az isteni akarat szerint élünk, éltek ott és akkor s mi itt és most. Vagy az Ember Fia dicsőítése vagy valami más keresése. Az egyik az üdvösség útja, a másik a kárhozaté. Nem morális kérdés, sokkal inkább lét, egzisztenciális s csak következményeiben etikai. Dicsőítés, nem énekben, zenében, hanem életben. Életvezetésünk dicsőítés-e? Lehet az s az-e?

Téma szerint