Jn 8; 1-11
Egy életre-halálra szóló csapdahelyzetet állítottak az írástudók és a farizeusok, Jézusnak akik, Jn. ev.-a szerint csak itt és ebben a helyzetben lépnek fel együtt (egyébként a „laikus”, szuperkegyes farizeusok, kerülték a „hivatásos kegyes” írástudókat). Ehhez, egy házasságtörésen ért asszony használnak „eszközként” s a mózesi törvényre hivatkoznak kihagyva, hogy ott (III. Móz 20;10) mindkét résztvevő felet meg kell ölni. (A férfiak számára a kiskapu, indirekt módon: a nem férjnél lévő asszonnyal való „hálás” számukra, nem halálos bűn.) Jézus nem ítél s ezt feltételezték a kísértők: „..hogy próbára tegyék és legyen mivel vádolniuk Őt (Jézust)”, de felmentést sem ad. Nem ül a bírói székbe, az meghagyja az Atyának, aki „bűntelen”, nem áll le vitatkozni, magyarázni, csak ír a porba; hogy mit, azt nem tudjuk. Ki ítélhet ki felett s mit ítélünk el-meg a hétköznapokban másokban? Amit magunkban sem állhatunk vagy szeretnénk megtenni, de nem merjük, esetleg azon a téren sérültek vagyunk. Jézus, az asszonynak egy új élet lehetőségét kínálja. Ezt mi is megkaptuk; élünk vele, belőle?
