Mk 1; 1-8
Az ószövetségi ember számára, vétkei, törvényszegő létének letételére, a különféle áldozatok bemutatása állt rendelkezésre. Az akkori hétköznapokból, a pusztai létmódba kivonuló qumráni “szekta” tagja lehetett János, aki visszatérve a bűnös világba, a megtisztulás, megtérés lehetőségét kínálta az embereknek, alámerítve őket a Jordánba. Ez a rituálé, testi-lelki módon tette átélhetővé a mennyei Atyától elszakadt én, “meghalását” és az istengyermek újjászületését. Egyrészt, hitéletünkben is szükségünk van “rituálékra”, külső jegyekben, cselekményekben megnyilvánuló jelképes tevékenységekre,/keresztség, úrvacsora, áldásvétel stb./ más részt az elanyagiasított hétköznapokban is fontosak /lennének/ az önmagukon túl mutató magatartás-viselkedési formák, szokások. Mindkettőben jó részesedni, cselekvően részt venni.
