Róm 4; 1-8
A szentségtelen, istentelen ember nem az a-teista, hanem az, aki életgyakorlatában nem az isteni rendet követi. Öncélú, önző, gonosz indulatoktól vezérelt, idegen szóval egoista és a szó rossz értelmében auto-nom, öntörvényű. Aki nem tudja, akarja önmagát egy nagyobb, az isteni rend részeként értelmezni, érteni, akita z ösztönvilága vezérel, nem ismer felelősséget, alázatot, szolálatot. A mennyei Atya iránti bizalom abban IS áll, hogy bízunk az Ő mindent felülíró hatalmában, amely még a Róla tudomást sem venni akaró, Vele ellenkező, Nélküle élő embereket is a maga oldalára tudja állítani és/vagy terveinek részévé teszi őket. Kajafás, Pilátus, Péter, Júdás, Heródes minden ellenkezésük, ellenállásuk, ármánykodásuk ellenére is, az isteni ügyet szolgálták. A mi helyzetünk könnyebb…tesszük-e, a tőlünk telhetőt
