Lehet Krisztust követni, a parancsolatnak engedelmeskedni, az igazságot cselekedni? Lehet, ellenkező esetben illúzió volna a keresztyénség, hiábavaló Jézus példát hagyó, áldozatos alázata (Jn 13:15.34), hiábavaló a prédikálásunk és hitünk. Most – írja Jn – mikor a sötétség szűnni kezd, mikor az élet igéje, az emberek világossága megjelent, mikor elküldte Isten az ő egyszülött Fiát a világba, hogy éljünk általa (4:9), most megvalósítható a parancsolat: szerethetjük az Urat és a felebarátunkat. Most nem beszélhetünk mellé: a szeretet megvalósítható, mert a keresztyén élet valóság. Az egy Isten egy akarata, az agapé (isteni, érdek és előzmény nélküli szeretet), nem érzés, ha. nem magatartás és tett, akár az Isten szeretete. Botránkoztató kettősség helyett (mindig új „gnózis” /ókori, titkos tudásra alapított hitszerűség/ közben az ember mindig marad a régi: közönyös, felelőtlen, és gyűlölködő!), így adunk új és új választ Isten naponként megújuló szeretetére, aki azon a napon is fölhozza ránk napját, amelyen gonoszok vagyunk.
