Az újjászületettek nem békélhetnek meg a bűnnel, nem köthetnek vele kompromisszumot. Vétkezhetnek, de mint Istenben maradók nem maradhatnak meg a bűnben. Találóan írja Bultmann: mindez nem hamis bizalomhoz vezet, hanem a bűntudatot radikalizálja, nem a hívők tapasztalati állapotát jelzi (mint a gnózisban), hanem a hit értelmét: A hitet nem lehet elszakítani az okos istentisztelettől, az isteni szeretet tettétől. Eszünkbe juthatnak Pál szavai: “Örömmel szenvedek értetek és testemben kiegészítem azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből, testének, az egyháznak javára.” (Kol 1; 24). A fenti összefüggésben önmagunkra is vonatkoztathatjuk; az ördög munkáinak lerontása, a mi egyházi közösségeinkben is folyik: a hitetlenség, az anyagelvűség, kérkedés, irigység és gyűlölet ellen. Ehhez kérjünk erőt, fantáziát és derűt!
