Isten dicsőségét a maga teljességében élő ember nem láthatja meg, úgy az Emberfia isteni dicsőségét sem bírta elviselni János: lábaihoz rogyott, mint egy halott. Az Emberfia ekkor jobbjával megérinti a látnokot és azok a szavak, amelyeket hozzá intéz, újra életre keltik. Az Emberfia ebben a mozdulatában a gyógyító és halottakat feltámasztó Názáreti Jézust idézi meg (Mk 5:23 par.; Lk 5:17; 6:19). Az Emberfia önmaga megnevezésében az Isten legfőbb méltóságjelzőit használja. Az első és utolsó (vö. 8. v.) jelzőhöz hozzáfűzi: „az élő”, azaz a pogányok halott isteneivel szemben egyedül élő Isten. A halál és a halottak birodalma (hadész) felett a kulcsok hatalma egyedül Istent illeti meg. Egy ember aki él, de olyan mintha meghalna és Krisztus aki halott volt, de (örökké) él. Ha Vele találkozunk korszakokon átívelő, örök életünk van.
