“Jézus – még mindig mélyen megindulva – (Lázár) sírjához ment…”

Jn 11; 33-44

Embrimáomaj (gör): (előzetesen) kemény hangon figyelmeztet;  (utólag, vmi miatt) ráförmed vkire; (magában) fölindul. Most a görög szó három vetéletéből indulok ki; figyelmeztet (előre) s ezen a ponton is, a Jézussal történő eseményekre kell gondolnunk. A különbség ebben, hogy Lázár már negyed napja fekszik a sírban, míg Jézus a harmadikon támad fel. Kemény hangon figyelmeztet (utólag) – a hitetlenkedő szuperkegyeseket, tanítványokat s végsősoron a halál, az istentelenség erőit; a győztes az atyai elhatározás, az élet kiteljesítésének, helyreállításának, újraindításának programja. Felindul (magában) annak, a nem kétséges kimenetelő harcnak, melyben még sok csatavesztés less, a súlya, terhe, vesztesei és veszteségei, a tanítványokra váró jövő, Jézusnak a saját keresztáldozatának s azo da vezető útnak súlya. Keresztyénségünk felvállalása nem “sétagalopp”; most nagybőjtben önmagunkkal szemben , magunkat korlátozva készülhetünk az önmagát feláldozó isteni szeretet ünneplésére.

Téma szerint