“…Jézus, Mester könyörülj rajtunk.”

Lk 17; 11-19

Két dolog tűnik fel ebben a részletben; az egyik, hogy a leprások csoportja felismeri a názáretiben a Mestert, a Tanítót, a Gyógyítót. Miképp lehetsége ez, hisz nem tarthatták a kapcsolatot az egészségesekkel, a városokon kívül, megfelelő távolságra az egészségesektől Kellett tartózkodniuk s az adományokat is csak megfeleő távolságból dobhatták nekik az egészségesek. A másik, hogy a nyomorultak csoportja nem egységes, csak addig, amíg a betegség köti őket össze, egészségesen már zsidók és samáriaiak. Számunkra két üzenete van ennek: az istentávolságban s a kegyelem elfogadásában egyek vagyunk s emiatt a különbségek nem számítanak, CSAK a hála.

Téma szerint