Mk 1; 40-45
Egy meggyógyított beteg, aki nem tudta tartani a száját s mindenkinek, mindenütt elhíresztelte a csodás gyógyítást, amit Jézus vele eszközölt. Egy kitaszított s ezér nyomorgó ember, aki a leprából gyógyulva, visszatérhetett az az előtti, megszokott életéhez, családjához, környezetéhez. Miért ne mondaná és nem is rejtheti véka alá, hogy, mi történt vele, hogyan, miképp gyógyult meg, ki tette ezt vele, hiszen minden érintett ezt kérdi; egyik pillanatról a másikra hogyan gyógyulhatott meg? S a válaszra, Jézus; dől a tömeg… Bizonyságtételnek hívjuk ezt manapság; mikor, kinek beszéltünk a velünk történt isteni csodákról?
Téma szerint
