Jn 12; 34-36
Az ev-okban hetven alkalommal fordul elő az Emberfia,kifejezés, csaknem kizárólag Jézus ajkán, önmaga megnevezéseként. Az “együttlátók” (Mt, Mrk, Luk; gör. szüoptiké) tanúsága szerint Jézus nem alkalmazta önmagára sohasem a »Messiás« elnevezést (legfeljebb a körülötte levők nevezték így: Mt 16,16), hogy elkerülje személye és küldetése félreértését, hisz, Ő nem az a harcos Messiás, akit kora radikálisai vártak. Három réteget különböztethetünk meg a használatában: az egyik az eszkhatológikus (jövőben megjelenő) dicsőségében visszatérő, a másik a szenvedő és halálba menő, a harmadik a jelenlegi rejtett dicsőségében is hatalmát gyakorló Emberfiára mutat. Együtt és egyszerre látni, gondolni, érteni ezt a hármas tisztet Jézusban; a jövőre vonatkoztatott reménység, a múltban meghozott áldozat hála, a jelenben életünk felett hatalmat gyakorló pedig öröm. Reménység, hála és öröm; böjti készülődésünk három lába.
