Jn 7; 31-36
A jel, mint egyértelmű bizonyíték arra, hogy Jézus az Atya küldötte, Fia, a Megváltó, a Krisztus. Utalás, jel, bizonyíték; erre vártak a nép vallási jelölt és önjelölt vezetői. Máskor biztosítékot vártak, hogy azt a radikális Atyára való hagyatkozást, vele való hétköznapi életet, melyben nem volt előrelátható, kenyér, fedél, gondoskodás fel merjék vállalni. Mi erre nem vagyunk képesek. Ő is vár valamit; bizalmat. Az egyik oldalon bizonyíték, biztosíték, míg a másikon bizalom. A magyarban mindnek egy gyöke van biz…nem Neki kell felénk önmagát megbizonyítani, hisz azt már a golgotai kereszten, a feltámadással és a mennybe menetellel már születésünk előtt megtette, hanem a kérdés az, ezek után bízunk-e Benne?
Téma szerint
