“…másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.”

Róm 7; 1-6

Mi a cél? Mi életünk, létünk célja, értelme, tartalma? Önmagam legyek? Melyik? A leginkább csak magából kiinduló és magára gondoló? Aki az eseményeket szereti kézben tartani, mert tart a bizonytalanságtól? Aki attól fél a leginkább, amire a legnagyobb igénye-szüksége van? A felelősséget vállaló vagy a pillanatnyi felelőtlen? A reménytelenség ellenére is reménykedő vagy a reményvesztett? Nem én vagyok a fontos egy, döntően olyan környezetben, hangulatban, melyben szinte csak az egyén pillanatnyi, vágya, érdeke, érzése a fontos. Cselekvő szeretet és hála a mennyei Atya felé; gyümölcs-termő élet (lassan érik a cseresznye….).

Téma szerint