ApCsel 14; 1-7
Az evangélium, mint „izgató és kínzószer”, (a nép ópiuma; Marx) amivel tömegeket lehet mozgósítani, a „szeretetvallás” követői ellen. Egy olyan viszonyulás ami nem elfedi, eltagadja a hétköznapi realitást, hanem meghaladja azt. A szamosújvári (RO) börtönben raboskodó (’56 után) magyarok elmondták egymásnak, hogy a legbrutálisabb verőembernek, ha a mellkasára teszik fejüket, abbahagyja a kínzást. Az alaphelyzeten ez mit sem változtatott, börtön, ítélet, kínzás, minden maradt, de, ha csak egy rövid időre is, új helyzetet teremtett; előhívta a gondoskodó, „szerető” apát, a kíméletlen börtönőrből. Istengyermekségünk megélésének vannak nehéz vagy nehezebb pillanatai, helyzetei, életszakaszai, azonban a Lélek segedelmével, az atyai szeretet-erő, jézusi módon, bennünk, rajtunk és általunk is megjelenhet. Átértelmezve, más szintre emelve a realitást; az isteni valóságba.
