Jn 12; 37-43
Keresztyén körökben gyakran idézik, hogy az újszövetségi görög nyelvben, három kifejezést használnak a szeretet szóra; az “agapét”, az önzetlen isteni szeretetre, a “filiát” az emberszeretetre és az “eroszt” a férfi-nő közöttire. A fenti idézetben azonban az “agapé” szerepel; másképp: úgy is fordíthatnánk, hogy “jobban imádták” az emberektől nyert dicsőséget. Fontos az elismerés, a tekintély, a valós vagy látszólagos szeretet, amit valamilyen viszonyulásért, tettért, cselekedetért vagy éppen ezektől való tartózkodás okán kapunk, kaphatunk. Időnként döbbenetes árat fizetnek egyesek, egy “vállveregetésért”, egy elismerő pillantásért, szóért. Ott és akkor, Jézus életében, környezetében az Isten dicsőségének keresése, annak megtalálása az Ő személyében, tanításában volt kézzelfogható. Ma hogyan tudunk hangot adni, imában s megélni, a cselekvő szeretet által, hogy van mennyei Atyánk, megváltó Krisztusunk és van a megszentelő Szentlélek?
