“Nekünk nem királyunk van, hanem császárunk!” (zsidók, Jézusról Pilátusnak)

Jn 19; 12-16/a

“A római prokurátor kereste a lehetőségét, hogy szabadon bocsássa Jézust és bár a kezében volt hivatali beosztásánál fogva a lehetőség, a hatalom ehhez,  ha a ő, a hatalom képviselője nem meri nyíltan, egyenesen képviselni az igazságot; a manipuláció, a korrupció hálózata, a hangoskodás, a tömeghangulat, és a jogtalanság érvényesül. Ez nemcsak a nemzeti önállóságukról való lemondást jelenti, hanem Izráel messiási igényének, váradalmai a feláldozását, aminek a beteljesülésére nemzedékről nemzedékre várt. Ezzel a zsidó nép önmagát adta fel, maga magáról mondott le, reménységüket kiszolgáltatták a Jézus elleni gyűlöletükben”. (Jubileumi Kommentár; ÚSz, 164-65. old.) Mégis mindez, nem közvetlenül, de áttételesen az isteni üdvtervet szolgálja. SDG!

Téma szerint