“…nem hevült a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton…?”

Lk 24; 13-35

A tanítványok felfokozott, “izgalmi” állapotba kerültek a Felmámadott Önmagáról és a próféciákban megírt bizonyságtételétől. Valami új, ami még nem volt, de mégis már sokan és sokféleképp szóltak már róla; a nagyheti és húsvéti eseményekről. A gyász, a csalódottság, a veszteség és a kilátástalanság ott és akkor még erősebb hatást tudott kifejteni, mint a jézusi magyarázat, de munkálkodott bennük…végül a kenyér megtörése; “..ez az én testem…”, adta meg a végső áttörést. Nekünk is erre a tapasztalásra van szükségünk.

Téma szerint