„..ő az /Jézus/, (azt) fogjátok el és vigyétek el biztos őrizet alatt.”

Mk 14; 43-52

A tizenkettő közül kerül ki az áruló, Júdás, aki élére áll a templomőrség tagjaiból összeállított fegyveres csapatnak, amelyet a nagytanács küld Jézus elfogására. Egy pótlólagos adatból tudhatjuk meg, hogy Júdás részletesen megbeszélte megbízóival az elfogás tervét s még arra is volt gondja, hogy a fenti idézettel figyelmeztesse őket. Az Izráelben általános szokás szerint, a meghitt barátok “csókkal” üdvözölték egymást (lsd. szerezetesek, rk. papok üdvözlő fej összeérintése) ezzel a bennsőséges, látszólagos tisztelet adással árulja (szó szerint; 30 ezüstért) el a Mestert. Mindezt azonban, utólag, az üdvter részeként érjtük, szemben a mi kis “hétköznapi árulásainkkal”, amikor csak nem nem úgy gondolkodunk, szólunk, cselekszünk, élünk, mint Jézus barátai, az Atya gyermekei, a Lélek templomai.

Téma szerint