ApCsel 17; 22-34
A rabbitanítvány a filozófusok (bölcsesség szeretők) között érvel; Isten a teremtő, az emberiség közös eredete és az Üdvözítő, az üdvösség felosztással. Az élet Tőle származik, az emberiség létének célja, értelme van, megtérés (az értelem megváltoztatása) szükségeltetik a helyes istenkapcsolat létrejöttéhez. A ma emberének kérdése; hogyan tekintek önmagamra, életem értelmére és céljára, a velem és körülöttem történő eseményekre? Kilépni akkor sem tudok az isteni erőtérből, ha tagadom létét, ha a gonoszt imádom, „hasznosabb” a Vele való harmónia megélése, ami a hétköznapokban és az örökkévalóságban is öröm, béke és szeretet.
Téma szerint
