“Ők pedig (az apostolok) örömmel távoztak…mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az Ő (Jézus) nevéért.”

ApCsel 5; 33-42

 Meggyaláz, megbecstelenít, inzultál, megvet (szóval, tettel, gondolattal). Becsületsértés és szégyenbe hozás történt az apostolok megveretésekor. A szégyen az egyik legnehezebb negatív érzet, mert az ember önértékelését rombolja, saját magár vonatkoztatja, érti, értelmezi; hogy kevés vagyok, alatta maradtam az elvárás/ok/nak. Mélabú helyett, őket öröm töltötte el, aminek oka, hogy nem magukra néztek, hanem Jézusra. “Külső szempont, felülről rátekintés” a “pszicho és tréning” ipar eltanulta, kisajátította ezt a keresztyén lehetőséget. A Jézusban testet öltött isteni szeretetre tekinteni nehéz helyzetekben, abból a szempontból érteni, értelmezi magunkat, szeretteinket, örömöt fakaszthat. Legyen úgy!

Téma szerint