Róm 11; 25-32 „…Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön.”

Mintha az emberiségnek és az egyéneknek semmi lehetőségük és felelősségük nem volna, lehetne az Isten-kapcsolatra, pedig nem csak strukturális, közösségi vagy egyéni bűnök, Isten-és emberellenes cselekedetek, szavak, viszonyulások és gondolatok vannak, hanem magunkban is van „helye” a gonosznak. A paradicsomi bűneset-leírásban, megy a mutogatás: az asszony, a kígyó (akit Te teremtettél), felelősség vállalás helyett. Ma is, sokan gondolják, hogy mások tehetnek frusztráltságukról, sikertelenségükről, ők maguk csecsemőként várják cumisüveget. Az isteni döntés, elhatározás alapvetően határozhatja meg életünket, létünket, ha elfogadjuk könyörülő kegyelmét, de ellene is szegülhetünk vagy mint érdektelent kikerülhetjük. Imádkozzunk egyházi közösségeink hitbeli épüléséért.

Téma szerint