Tettetés nélküli, őszinte, színlelés nélküli, álszenteskedés nélküli szeretet; magyarul: ne legyen mézes-mázos. Azt adni a másiknak, amire valóban szüksége van; a teremtettség, megváltottság és megszenteltség tudatát, élményét, közösségben. Az olyan mintha…, de nem az, az a gonosztól való, írja Pál. Egyházi közösségeinkben, mire van a leginkább szükség, mi az amit mi tehetünk hozzá, tehetünk érte?
Téma szerint
