Magára ölt (ruhát, fegyvert); (átv) (érzelem) beköltözik vki lelkébe. Néhány generációval ezelőtt a viselet mutatta a vidéket, falut, várost ahonnét az illető származott, foglalkozást, társadalmi, családi helyzetet, másképp mindeki nyilvánvaló tette, hogy kicsoda-micsoda ő. Ma mindenki “egyenlő” s, hogy ki az illető azt csak rákérdezve, esetleg hosszas kutakodás után tudhatjuk meg. Miképp áll ez a Krisztushoz tartozásunkkal? Egyértelmű, nyilvánvaló, meglátszik? Ahogy az egyszeri történetben a fürdőnadrágban álldogáló lelkésztől kérdi meg egy kisfiú: “bácsi, úgye maga lelkész”? Mit sugárzunk, mi árad belőlünk? Az atyai szeretet vagy valami más?
Téma szerint
