„Szabadon lehetne bocsátani (Pált)…ha nem fellebbezett volna a császárhoz.”

Ap Csel 26; 24-32

A római helytartó, a király és Bereniké a társuralkodó, elengednék Pált, de mivel a császárhoz fellebbezett s ennél sokkal nyomósabb, hogy maga Jézus mondta neki; Rómában is bizonyságot kell tennie, így fogoly marad. Fogságában is szabad az evangélium hirdetésére, a krisztusi szabadítás testi-lelki-szellemi átélésére, ő maga és mindenkori hallgatói is. Sokféle meghatározottság, kötelesség, feladat, lehetőség vagy éppen lehetetlenség határoz meg minket, hétköznapokban és ünnepekben, egyházi közösségben, családban, önmagunkban, de mindezek ellenére sőt ezekkel együtt is szabadok vagyunk az istengyermekségünk megélésére, annak hirdetésére. A mennyei Atya szabad volt emberré lenni, Jézus szabad maradt a keresztfán meghalni s a Lélek a maga szabadságában támogat minket. Advent minősítetten a szabadságunkra, annak kiteljesedésére való készülődés ideje.

Téma szerint