I Tessz 2; 17-20
Milyen szeretetkapcsolat lehetett Pál és az általa személyesen nem ismert gyülekezet között. Ironikusan mondhatnánk; azért ez a lelkesedés, mert nem személyes kapcsolat. Könnyű a távolban lévőt szeretni, nehezebb a közellévőt, még inkább a belül lévőt, magunkat, helyesen, jól. Ehhez szükségünk van egy “archimédeszi külső pontra”, az emberré lett atyai szeretetre, Jézusra s “kettejüket” ma is, itt is belsővé tévő Lélek jelenlétre. Mit tehetünk egyházi közösségeinkért, hogy páli módon, örömünk és dicsőségünk legyenek, azzá válhassanak?
Téma szerint
