I Pét 1; 22-25
Másképp úgy is fogalmazhatnánk, hogy az érdek nélküli testvérszeretetről olvashatunk. Kétféle “érdekre” gondolhatunk; a mennyei Atya előtti tetszelgésre ill. a keresztyén közösség előtti elismertség munkálására. A teremtésben, a megváltásban és a megszentelésben a Szentháromság természetes módon volt/van jelen, nem vár, nem is várhatna senktől, semmitől sem “elismerést”. A felülről-belülről fakadó isteni szeretet-erőnek nem célja a bármiféle jutalom, ugyanakkor egyházi közösségeinkben jó, ha a látott, tapasztalt, testvérszeretet észleljük, megjegyezzük, példaként állítjuk.
Téma szerint
