Lk 9; 37-45
A gonosz lélek használja a szerencsétlen fiút, hogy kiélje a maga tombolását, hatalmát, erejét s aztán megszaggatva, összetörve, „darabokra tépve”, időlegesen magára hagyja. Az ördögi lélek, amely ellentétes az isteni szeretet-erővel, nem az egy-értelműségre, az egy-ügyűségre, az Atyával való harmóniára törekszik, hanem a rendezetlenségre, összevisszaságra, széthullásra, káoszra. Ilyen viszonyok, körülmények között éli, élheti meg hatálmát. Amikor a jézusi megváltás által, az atyai teremtő erő és a Lélek megszentelő jelenléte élhető át, nincs tere, hatalma, ereje. Ahogy az apa a fiáért, úgy könyöröghetünk szeretteinkért, magunkért: „…Mester tekints rá/rám….”!
Téma szerint
