Tegyünk le minden terhet áll idézetünk előtt nem sokkal; s ez a mai “pszi,- ezo- és pszeudóvallásos” világban jól hangzó, ismerős szöveg. A levél szerzője egyrészt nem mentális, lélektani terhekről beszél, más részt pedig közösségben, hitközösségben és nem egyénekben gondolkodik. Isten-és embertelen létünk, gondolataink, cselekedeteink, viszonyulásaink terhétől szabadulhatunk meg Krisztus által. Tekintsünk a kereszten és az Atya jobbján dicsőségesen trónoló Krisztusra, aki-ért, -miatt, által lehetséges itt és most is, belé vetett bizalommal, hittel, cselekvő szeretetben, megélni, közösségben hitünket.
Téma szerint
